Gyerekkoromban anyukám mindig a „Családi találkozókat” hívott össze, a testvéreimmel pedig szinte mindig megforgattuk a szemünket. – Miről fog most beszélni velünk? – kérdeztük, miközben testünket a kanapéra húztuk. Abban az időben hálátlanok voltunk egy anya ilyen ereje miatt, aki időt szakított arra, hogy nehéz dolgokról beszéljen a gyerekeivel.
